Kovács Péter – Szinetár Csaba
BDF, Állattani Tanszék, Károlyi Gáspár
tér 4. 9700 Szombathely
e-mail: szcsaba@bdtf.hu; kovacsp.@freemail.hu
P. Kovács – Cs. Szinetár: New Data about
the Fauna of Spiders at the Bird-observatory of Tömörd
Owing to the students’
work there have been monitoring surveys at the Bird Observatory of Tömörd
since 1999. Besides the botanical surveys zoological ones were made. The
data collections were carried out by identical methods, during the same
period of the year and for the same period of time and with the same number
of traps. During the earlier years four habitats were studied. This year
a fifth one was added to the monitored group of habitats.
A Tömördi Madárvárta
1999 óta ad otthont a Berzsenyi Dániel Főiskola biológia szakos hallgatóinak
az ökológia terepgyakorlat első két napján. Ezzel párhuzamosan a Nagy-tó
és környéke - részben a hallgatók munkája révén - több élőlény csoportra
kiterjedő monitoring vizsgálatok színhelye. 1998-ban elkészült a terület
vegetáció-térképe, illetve flóralistája (Keszei és Bauer, Vasi Szemle 1998),
mely rögzítette az akkori növényzeti állapotot. A táj arculata azóta részben
megváltozott, és bővült az akkor rögzített flóralista is (Keszei, Cinege
2002). A botanikai vizsgálatok mellett komplex zoológiai felmérés is zajlik,
melynek része az 1999 óta történő talajzoológiai monitorozás. Az adatgyűjtések
minden évben azonos módszerrel (Barber-féle talajcsapdákkal), azonos időben
(május hónapban), azonos időtartammal (két hét) és azonos csapdaszámmal
(30) történnek. Négy növénytársulás (cseres-tölgyes; töviskés; hegyi-kaszálórét;
harmatkásás) talajzoológiai felmérésének eredményei már közlésre kerültek
(Szinetár és Eichardt Cinege 2003). 2003-ban egy a madárvárta területével
határos őszi búzában, 2004-ben a Nagy-tó keleti szegélyében lévő akácosban,
míg 2005-ben az észak-keleti részén lévő spontán cserjésedő, a 90-es évek
végéig szántóföldi művelésben lévő területen történt meg a felmérés.
Az állandó emberi zavarás
megszűnése után a magára hagyott terület a beerdősülés irányába tart. Az
élőhely átmeneti jellegét mintegy igazolva az eltérő ökológiai igényű pókfajok
együttes előfordulását tapasztalhattuk meg a vizsgálat során. A cseres-tölgyes
területére jellemző erdei fajok közül a Pardosa alacris már magas egyedszámmal
van jelen a cserjésben is. A hegyi-kaszálóréten végzett vizsgálatok az
Alopecosa pulverulenta tömeges jelenlétét mutatták ki. A világos erdőket,
kaszálókat, tisztásokat kedvelő faj jelenleg szintén jellemző erre az élőhelyre,
éppúgy, mint a hasonló igényű Pardosa riparia is. A fajkészletben megjelenő
erdőre, illetve kaszálóra jellemző fajok mellett a harmadik szomszédos
élőhely, a harmatkásás tipikus fajai közül is jelen van néhány. Így egy
tipikusan a láprétekre jellemző faj, a Pardosa maisa is előkerült, mely
ebben az évben feltételezhetően gyakoribb volt a harmatkásás területén
is. Ez a faj kifejezetten nedvességkedvelő, a háborítatlan, természetes
és természetközeli füves társulásra jellemző. Nyílt füves élőhelyeket preferáló
Drassyllus pusillus jelenleg még szintén gyakori a területen. A kilencvenes
években még szántóföldi művelésben lévő területről jelenleg már nem mutathatóak
ki azok a tipikus úgynevezett, agrobiont fajok (pl. Pardosa agrestis, Oedothorax
apicatus, Meioneta rurestris), melyek az említett 2004-es, búzaföldön végzett
mintavételekben tömegesek voltak. Mindezek alapján röviden összefoglalva
megállapítható, hogy a spontán cserjésedő terület talajlakó pókfaunájának
fajkészlete jelenleg a környező természetközeli élőhelyek faunájából tevődik
össze. A beerdősülés irányába haladó szukcesszióval a füves élőhelyek fajainak
visszaszorulása, az erdei fauna tipikussá válása várható. A terület növekvő
természetességét jelzi a bolygatást toleráló, gyorsan változó élőhelyekre
jellemző fajok hiánya.