Mesterházy Attila
Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság, Őriszentpéter,
H-9941 Siskaszer 26/a
e-mail: mesterhazy@onp.kvvm.hu
A. Mesterházy: Rare Reed-Grass Species
of Vas County
In western Hungary a
lot of different species of reed-grass can be found. The mine lakes as
habitats are very important for these species. Some reed-grass species
have natural habitats. The change of these habitats caused their disappearance.
The study presents the rare reed-grass species of Vas County.
Ha vizes élőhelyekben
gazdag területekről beszélünk a Nyugat-Dunántúlról kevés szó esik, itt
ugyanis nincsenek folyamok, halastórendszerek, nagy kiterjedésű természetes
állóvizek mint az Alföldi jellegű területeken. Igaz, hogy vizes élőhelyekhez
kötődő madarak tekintetében fajszegényebbek a vasi vizek, de ha a
hínárfajok változatosságát nézzük az alföld elmarad a Nyugat-magyarországi
peremvidék mögött. Itt ugyanis a vízi élőhelyek is változatosabbak, mint
a síkvidéken, megtalálhatók gyors folyású patakok, víztározók, csatornák,
természetes mélyedésekben kialakult vízállások, bányagödrök és a szabályozatlan
Rába folyó. Hínárfajok tekintetében különleges jelentőséggel bírnak a kavicsbányatavak,
melyek létesítésével lehetővé vált olyan fajok megjelenése megyénkben amelyek
életfeltételei régen nem voltak adottak. Továbbá az újonnan épült víztározókban
is sikeresen megtelepedtek,- ha csak időlegesen is- ritka hinarak. Jónéhány
faj viszont természetes élőhelyekhez kötődik, melyeknek a múlt században
történő átalakítása (lecsapolás, mederrendezés) ritkulásukat vagy kipusztulásukat
okozta. Különösen fájó a Marcal medence meliorációja következtében elpusztult
vizes élőhelyek elvesztése. Itt voltak megyénknek egyetlen tőzeges és meszes
hordalékot tartalmazó területei. Egyes fajok (pl. vizilófark, üveglevelű
békaszőlő) Vas megyében csak itt éltek és a Marcal melioráció számukra
a véget jelentette. Továbbiakban Vas megye ritka hinarait mutatom be, a
vastagon szedett fajok hazánkban védettek.
Vizilófark (Hippuris vulgaris)
Tavak, árkok, lassan
folyó vizek parti régióiban élő, hazánkban visszaszorulóban lévő, védelemre
érdemes növény. Megyénkben Petőmihályfán (valószínűleg a Sárvíz mente),
a kemeneskápolnai lápon és a Kodó patak medrében találták az 1900-as évek
közepén. Azóta a szóban forgó élőhelyek jelentős átalakuláson mentek át
(mederrendezés, lecsapolás), adatait a kifejezett keresés ellenére sem
sikerült megerősíteni. Kipusztultnak kell tekintenünk.
Békaliliom (Hottonia palustris)
Árkok, kisebb tavak,
holtágak védett növénye, melynek szerencsére még nagy állományait ismerjük
a Rába mentéről. Mivel a folyóágak lefűződésére napjainkban már ritkán
kerül sor, a faj visszaszorulására lehet számítani.
Púpos békalencse (Lemna gibba)
Magyarországon szórványos
előfordulású békalencsefaj, árkokban, kisebb tavakban él a szerves szennyezést
jól tűri, sőt a tápanyagbevitel az elszaporodását okozza. Szerves anyagokban
gazdag víztesteket megyénkben is sokat találhatunk, ezért meglepő, hogy
a faj milyen kevés élőhelyről került elő. Több mint száz éves adatát a
Kőszegi-hegységből újabban nem sikerült megerősíteni. Az elmúlt években
a Marcalból (Mersevát) és a Hosszú tóról (Kemenesmagasi) került elő.
Gyűrűs süllőhínár (Myriophyllum verticillatum)
Rokona a füzéres süllőhínár
(Myriophyllum spicatum) megyénk egyik leggyakoribb hínárfaja, a gyűrűs
süllőhínárnak is több adata volt a Rába holtágairól (Csákánydoroszló, Körmend,
Vasvár) és a Marcalból, de később ezeket nem erősítették meg. Tavalyi évben
kis egyedszámban került elő újra a Marcalból (Boba), megyénkben kipusztulás
szélén áll. Visszaszorulása vizeink eutrofizálódásával magyarázható.
Nagy tüskéshínár (Najas marina)
Hazánk kavicsbányatavaiban,
holtágaiban és a Balatonban többfelé él. Különösen kedveli a gyorsan
felmelegedő, enyhén sós állóvizeket. Ilyen élőhelyek megyénkben csak kis
számban találhatók, ezért nem meglepő hogy a közelmúltig csak egy régi
adatát ismertük Püspökmolnáriból az 1800-as évek végéről. Néhány éve a
gyöngyöshermáni kavicsbányából és az ódorfai téglagyári tóból (Vashosszúfalu)
kerültek elő szép állományai.
Fehér tündérrózsa (Nymphaea alba)
Az ország nagy részén
elterjedt faj, holtágakban, csatornákban és mesterséges tavakban is előfordul
elsősorban meszes vizeinkben. Megyénkben mindig ritkának számított, ami
egyrészt annak tudható be hogy nálunk főleg savanyú kémhatású állóvizek
vannak, másrészt kevés az olyan holtág, amely a folyótól alulról is kap
vizet. Jelenleg egy természetes előfordulása ismert a gasztonyi holtágban.
Hegyeslevelű békaszőlő (Potamogeton
acutifolius)
Európai elterjedésű
faj, areája egész területén ritka előfordulású. Egykor a lefűződött holtágak,
folyóöblök első megtelepedője volt. Talán nem véletlen, hogy a régi adatainak
zöme -hazánk egyik legtermészetesebb állapotú folyójához- a Rábához köthető.
A szabályozásokkal az ország nagy részén életfeltételei ma már nem adottak,
aktuális előfordulásait is mesterségesen kialakított víztestekből ismerjük.
Megyénkből egyetlen helyen került elő Sárvár mellett egy anyagnyerő gödörből
kis példányszámban. Sajnos az élőhelyet 2005-ben betemették.
Színes békaszőlő (Potamogeton coloratus)
Egész európai elterjedési
területén ritka faj, főleg meleg vizű forrásokban és tőzeges láptavakban
él. Hazánkban a kipusztulás szélén áll. Vas megyében egy adata ismert az
1970-es évek végéből (Nagymizdó-Csörnöc), de mivel a szóban forgó lelőhely
jelentősen eltér a faj többi ismert élőhelyétől és a színes békaszőlő viszonylag
könnyen összetéveszthető a Csörnöcben gyakori úszó békaszőlővel (Potamogeton
natans), az adatot tévesként kell értelmeznünk.
Üveglevelű békaszőlő (Potamogeton lucens)
Hazánkban a kevéssé
szennyezett, karbonátos folyó illetve állóvizek mélyebb részein még többfelé
előforduló hínárfaja. Megyénkben mindig is nagyon ritkán találták, a Marcalból
és Szombathely környékéről voltak nagyon régi adatai. Jelenleg egy aktuális
előfordulásáról tudunk: kis állománya él a szergényi övcsatorna mélyebb
részein.
Tompalevelű békaszőlő (Potamogeton
obtusifolius)
Megyénk leghíresebb
hinara, melyet Polgár Sándor talált Kám mellett a Csörnöcben, még az 1920-as
években. A növényt később Gayer Gyula is gyűjtötte a közeli Bejcgyertyánoson
szintén az említett vízfolyásban. Az adatot a későbbi Vas megyével foglalkozó
flóraművek átvették, de a növény előfordulását senki nem erősítette meg.
A fajt hazánkban nagyon ritkán észlelték, mindössze 4 adata ismert a két
Vas megyeivel együtt. A Csörnöcön gyűjtött herbáriumi példányok mind jól
fejlett terméses egyedek, valószínűleg a vízfolyás Kám alatti szakaszán
többfelé élhetett. A patak ezen szakasza kevésbé szabályozott és többfelé
találhatók mai is olyan élőhelyek (vizitökös, süllőhinaras társulás), melyekben
a növény egykor élt, ezért előfordulása napjainkban is valószínűsíthető.
A faj azonban területen folytatott aktív botanikai kutatómunkák ellenére
sem került elő, ezért egyenlőre kipusztultnak kell tartanunk.
Sertelevelű békaszőlő (Potamogeton
trichoides)
Jelentéktelen külsejű,
nehezen felismerhető ritkának tartott hinarunk, könnyen felmelegedő kis
tavacskákban, víztározókban él. Megtalálását nehezíti, hogy legtöbbször
csak vegetatív példányokkal találkozhatunk. Mindezek tudatában nem meglepő,
hogy az országból napjainkig mindössze 12 adata volt (Vas megyéből nem
közölték). Az utóbbi két évben Vas és Zala megyében 8 helyen is megtaláltuk,
ami jelzi hogy hazánkban nem olyan ritka fajról van szó mint amilyennek
gondoltuk korábban. A mesterséges tavak (kavicsbányák, víztározók) létesítésével
lehetővé vált a faj szélesebb elterjedése. Vas megyei adatai: Porpác: bányagödör,
Rábahídvég: a hídvégi erdőben található régi kavicsfejtés (szép terméses
példányok), Csörötnek: felhagyott kavicsbánya a Rába árterében, Sárvár:
az elkerülő út hídja mellett egy nagyobb pocsolyában.
Hínáros békaszőlő (Potamogeton perfoliatus)
Hazánkban viszonylag
gyakori faj, mely a Nyugat-dunántúli régióban azonban meglehetősen ritka.
Megyénkben a múlt század közepén Halogy mellet és a Csencsi patakban (Vasalja)
találták, azóta nem került elő. Vas megyéből kipusztultnak kell tekintenünk.
Nagy víziboglárka (Ranunculus aquatilis)
A viziboglárkák nagyon
nehezen határozható növények, hazai elterjedésük tisztázása még várat magára.
Az úszó levéllel rendelkező egyedek beazonosítása még viszonylag egyszerű,
de az esetek többségében ilyen példányok megtalálására kevés esély kínálkozik.
A nagy víziboglárka Vas megyei előfordulása a herbáriumi példányok revíziójával
volt lehetséges, melynek során két régi előfordulás vált ismerté Sorkikápolna
és Petőmihályfa térségéből. Az utóbbi években Nemeskocs egy csatornájából
és az ikervári duzzasztó melletti holtágból került elő, de más hasonló
jellegű élőhelyeken is felbukkanhat a megyében.
Sósvizi boglárka (Ranunculus baudotii)
Nevéhez méltóan elsősorban
szikes vizekben előforduló víziboglárka faj. Megyénk a szikes jellegű vizek
tekintetében kevéssé reprezentált, ezért nem meglepő, hogy a fajnak nincs
régi adata. A mesterházai kavicsbányatavakban található szép állományai
csak néhány éve kerültek felfedezésre.
Rucaöröm (Salvinia natans)
Főleg az alföldi csatornákban,
nagyobb folyók holtágaiban előforduló védett fajunk, Vas megyéből régi
adatai nem ismertek. 2002-ben a Meggyeskovácsi mellett található Rába holtágból
került elő kis állománya. A következő év nagy szárazsága miatt a holtág
kiszáradt és a növény előfordulását azóta nem sikerült megerősíteni.
Sulyom (Trapa natans)
Melegkedvelő faj, nálunk
főként nagyobb folyók (Duna, Tisza, Dráva) holtágaiban és gyorsan felmelegedő
tavakban él. Megyénkben régi adatai a Rába holtágairól származtak, döntően
ma is ezekben a lefűződött folyószakaszokban él. Tömeges előfordulásait
találjuk a Rába mente felhagyott kavicsbányatavaiban, néha a folyó csendes
öbleiben is megjelenik. A szajki tavakban is megtalálható. Versenyképessége
jó, élőhelyein más hínárfajok rovására terjed.
Közönséges rence (Utricularia vulgaris)
A hazai rencefajok
elkülönítése nem egyszerű feladat, mivel sok esetben vegetatív állományokkal
találkozhatunk és a határozókulcsok döntően a virágzó példányokra fókuszálnak.
Sajnos a pongyola rence-közönséges rence szétválasztása még virágzó állapotban
sem egyszerű a hazai kulcsok alapján. Különösen a herbáriumi példányok
határozása nehéz, mivel a virág eredeti alakja már többnyire nem megfigyelhető.
Az említett okok miatt a rencefajok régi adatait kellő óvatossággal kell
kezelnünk. A legújabb vizsgálatok szerint megyénkben a pongyola rence (Utricularia
australis) elterjedt, míg a közönséges rencének nem ismert aktuális előfordulása.
A hazai rencefajok elterjedésének megállapítása és a régi adatok felülvizsgálata
szükségszerű lenne.
Tófonal (Zannichelia palustris)
Nehezen észrevehető,
jelentéktelen külsejű növény, kedveli a kavicsos aljzatot. Álló-és folyóvizekben
egyaránt előfordulhat de sehol sem gyakori. Vas megyéből utolsó adata az
1800-as évek végéről származik (Celldömölk-Marcal). Az intenzív kutatásoknak
köszönhetően az utóbbi években több helyről is előkerült. Előfordulásai:
Bucsú (belterület): Arany-patakban tömeges, Mesterháza: temetővel szemben
lévő tóban néhány egyed, Tormásliget: kavicsbányában kis számban, Kenyeri:
Rába folyóban néhány kisebb csoport, Kemeneskápolna: csatornában szórványos.