Vas megye ritka hínárfajai

Mesterházy Attila
Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság, Őriszentpéter, H-9941 Siskaszer 26/a
 e-mail: mesterhazy@onp.kvvm.hu

A. Mesterházy: Rare Reed-Grass Species of Vas County
In western Hungary a lot of different species of reed-grass can be found. The mine lakes as habitats are very important for these species. Some reed-grass species have natural habitats. The change of these habitats caused their disappearance. The study presents the rare reed-grass species of Vas County.

    Ha vizes élőhelyekben gazdag területekről beszélünk a Nyugat-Dunántúlról kevés szó esik, itt ugyanis nincsenek folyamok, halastórendszerek, nagy kiterjedésű természetes állóvizek mint az Alföldi jellegű területeken. Igaz, hogy vizes élőhelyekhez kötődő madarak tekintetében  fajszegényebbek a vasi vizek, de ha a hínárfajok változatosságát nézzük az alföld elmarad a Nyugat-magyarországi peremvidék mögött. Itt ugyanis a vízi élőhelyek is változatosabbak, mint a síkvidéken, megtalálhatók gyors folyású patakok, víztározók, csatornák, természetes mélyedésekben kialakult vízállások, bányagödrök és a szabályozatlan Rába folyó. Hínárfajok tekintetében különleges jelentőséggel bírnak a kavicsbányatavak, melyek létesítésével lehetővé vált olyan fajok megjelenése megyénkben amelyek életfeltételei régen nem voltak adottak. Továbbá az újonnan épült víztározókban is sikeresen megtelepedtek,- ha csak időlegesen is- ritka hinarak. Jónéhány faj viszont természetes élőhelyekhez kötődik, melyeknek a múlt században történő átalakítása (lecsapolás, mederrendezés) ritkulásukat vagy kipusztulásukat okozta. Különösen fájó a Marcal medence meliorációja következtében elpusztult vizes élőhelyek elvesztése. Itt voltak megyénknek egyetlen tőzeges és meszes hordalékot tartalmazó területei. Egyes fajok (pl. vizilófark, üveglevelű békaszőlő) Vas megyében csak itt éltek és a Marcal melioráció számukra a véget jelentette. Továbbiakban Vas megye ritka hinarait mutatom be, a vastagon szedett fajok hazánkban védettek.
Vizilófark (Hippuris vulgaris)
    Tavak, árkok, lassan folyó vizek parti régióiban élő, hazánkban visszaszorulóban lévő, védelemre érdemes növény. Megyénkben Petőmihályfán (valószínűleg a Sárvíz mente), a kemeneskápolnai lápon és a Kodó patak medrében találták az 1900-as évek közepén. Azóta a szóban forgó élőhelyek jelentős átalakuláson mentek át (mederrendezés, lecsapolás), adatait a kifejezett keresés ellenére sem sikerült megerősíteni. Kipusztultnak kell tekintenünk.
Békaliliom (Hottonia palustris)
    Árkok, kisebb tavak, holtágak védett növénye, melynek szerencsére még nagy állományait ismerjük a Rába mentéről. Mivel a folyóágak lefűződésére napjainkban már ritkán kerül sor, a faj visszaszorulására lehet számítani.
Púpos békalencse (Lemna gibba)
    Magyarországon szórványos előfordulású békalencsefaj, árkokban, kisebb tavakban él a szerves szennyezést jól tűri, sőt a tápanyagbevitel az elszaporodását okozza. Szerves anyagokban gazdag víztesteket megyénkben is sokat találhatunk, ezért meglepő, hogy a faj milyen kevés élőhelyről került elő. Több mint száz éves adatát a Kőszegi-hegységből újabban nem sikerült megerősíteni. Az elmúlt években a Marcalból (Mersevát) és a Hosszú tóról (Kemenesmagasi) került elő.
Gyűrűs süllőhínár (Myriophyllum verticillatum)
    Rokona a füzéres süllőhínár (Myriophyllum spicatum) megyénk egyik leggyakoribb hínárfaja, a gyűrűs süllőhínárnak is több adata volt a Rába holtágairól (Csákánydoroszló, Körmend, Vasvár) és a Marcalból, de később ezeket nem erősítették meg. Tavalyi évben kis egyedszámban került elő újra a Marcalból (Boba), megyénkben kipusztulás szélén áll. Visszaszorulása vizeink eutrofizálódásával magyarázható.
Nagy tüskéshínár (Najas marina)
    Hazánk kavicsbányatavaiban, holtágaiban  és a Balatonban többfelé él. Különösen kedveli a gyorsan felmelegedő, enyhén sós állóvizeket. Ilyen élőhelyek megyénkben csak kis számban találhatók, ezért nem meglepő hogy a közelmúltig csak egy régi adatát ismertük Püspökmolnáriból az 1800-as évek végéről. Néhány éve a gyöngyöshermáni kavicsbányából és az ódorfai téglagyári tóból (Vashosszúfalu) kerültek elő szép állományai.
Fehér tündérrózsa (Nymphaea alba)
    Az ország nagy részén elterjedt faj, holtágakban, csatornákban és mesterséges tavakban is előfordul elsősorban meszes vizeinkben. Megyénkben mindig ritkának számított, ami egyrészt annak tudható be hogy nálunk főleg savanyú kémhatású állóvizek vannak, másrészt kevés az olyan holtág, amely a folyótól alulról is kap vizet. Jelenleg egy természetes előfordulása ismert a gasztonyi holtágban.
Hegyeslevelű békaszőlő (Potamogeton acutifolius)
    Európai elterjedésű faj, areája egész területén ritka előfordulású. Egykor a lefűződött holtágak, folyóöblök első megtelepedője volt. Talán nem véletlen, hogy a régi adatainak zöme -hazánk egyik legtermészetesebb állapotú folyójához- a Rábához köthető. A szabályozásokkal az ország nagy részén életfeltételei ma már nem adottak, aktuális előfordulásait is mesterségesen kialakított víztestekből ismerjük. Megyénkből egyetlen helyen került elő Sárvár mellett egy anyagnyerő gödörből kis példányszámban. Sajnos az élőhelyet 2005-ben betemették.

Színes békaszőlő (Potamogeton coloratus)
    Egész európai elterjedési területén ritka faj, főleg meleg vizű forrásokban és tőzeges láptavakban él. Hazánkban a kipusztulás szélén áll. Vas megyében egy adata ismert az 1970-es évek végéből (Nagymizdó-Csörnöc), de mivel a szóban forgó lelőhely jelentősen eltér a faj többi ismert élőhelyétől és a színes békaszőlő viszonylag könnyen összetéveszthető a Csörnöcben gyakori úszó békaszőlővel (Potamogeton natans), az adatot tévesként kell értelmeznünk.
Üveglevelű békaszőlő (Potamogeton lucens)
    Hazánkban a kevéssé szennyezett, karbonátos folyó illetve állóvizek mélyebb részein még többfelé előforduló hínárfaja. Megyénkben mindig is nagyon ritkán találták, a Marcalból és Szombathely környékéről voltak nagyon régi adatai. Jelenleg egy aktuális előfordulásáról tudunk: kis állománya él a szergényi övcsatorna mélyebb részein.
Tompalevelű békaszőlő (Potamogeton obtusifolius)
    Megyénk leghíresebb hinara, melyet Polgár Sándor talált Kám mellett a Csörnöcben, még az 1920-as években. A növényt később Gayer Gyula is gyűjtötte a közeli Bejcgyertyánoson szintén az említett vízfolyásban. Az adatot a későbbi Vas megyével foglalkozó flóraművek átvették, de a növény előfordulását senki nem erősítette meg. A fajt hazánkban nagyon ritkán észlelték, mindössze 4 adata ismert a két Vas megyeivel együtt. A Csörnöcön gyűjtött herbáriumi példányok mind jól fejlett terméses egyedek, valószínűleg a vízfolyás Kám alatti szakaszán többfelé élhetett. A patak ezen szakasza kevésbé szabályozott és többfelé találhatók mai is olyan élőhelyek (vizitökös, süllőhinaras társulás), melyekben a növény egykor élt, ezért előfordulása napjainkban is valószínűsíthető. A faj azonban területen folytatott aktív botanikai kutatómunkák ellenére sem került elő, ezért egyenlőre kipusztultnak kell tartanunk.
Sertelevelű békaszőlő (Potamogeton trichoides)
    Jelentéktelen külsejű, nehezen felismerhető ritkának tartott hinarunk, könnyen felmelegedő kis tavacskákban, víztározókban él. Megtalálását nehezíti, hogy legtöbbször csak vegetatív példányokkal találkozhatunk. Mindezek tudatában nem meglepő, hogy az országból napjainkig mindössze 12 adata volt (Vas megyéből nem közölték). Az utóbbi két évben Vas és Zala megyében 8 helyen is megtaláltuk, ami jelzi hogy hazánkban nem olyan ritka fajról van szó mint amilyennek gondoltuk korábban. A mesterséges tavak (kavicsbányák, víztározók) létesítésével lehetővé vált a faj szélesebb elterjedése. Vas megyei adatai: Porpác: bányagödör, Rábahídvég: a hídvégi erdőben található régi kavicsfejtés (szép terméses példányok), Csörötnek: felhagyott kavicsbánya a Rába árterében, Sárvár: az elkerülő út hídja mellett egy nagyobb pocsolyában.
Hínáros békaszőlő (Potamogeton perfoliatus)
    Hazánkban viszonylag gyakori faj, mely a Nyugat-dunántúli régióban azonban meglehetősen ritka. Megyénkben a múlt század közepén Halogy mellet és a Csencsi patakban (Vasalja) találták, azóta nem került elő. Vas megyéből kipusztultnak kell tekintenünk.
Nagy víziboglárka (Ranunculus aquatilis)
    A viziboglárkák nagyon nehezen határozható növények, hazai elterjedésük tisztázása még várat magára. Az úszó levéllel rendelkező egyedek beazonosítása még viszonylag egyszerű, de az esetek többségében ilyen példányok megtalálására kevés esély kínálkozik. A nagy víziboglárka Vas megyei előfordulása a herbáriumi példányok revíziójával volt lehetséges, melynek során két régi előfordulás vált ismerté Sorkikápolna és Petőmihályfa térségéből. Az utóbbi években Nemeskocs egy csatornájából és az ikervári duzzasztó melletti holtágból került elő, de más hasonló jellegű élőhelyeken is felbukkanhat a megyében.
Sósvizi boglárka (Ranunculus baudotii)
    Nevéhez méltóan elsősorban szikes vizekben előforduló víziboglárka faj. Megyénk a szikes jellegű vizek tekintetében kevéssé reprezentált, ezért nem meglepő, hogy a fajnak nincs régi adata. A mesterházai kavicsbányatavakban található szép állományai csak néhány éve kerültek felfedezésre.
Rucaöröm (Salvinia natans)
    Főleg az alföldi csatornákban, nagyobb folyók holtágaiban előforduló védett fajunk, Vas megyéből régi adatai nem ismertek. 2002-ben a Meggyeskovácsi mellett található Rába holtágból került elő kis állománya. A következő év nagy szárazsága miatt a holtág kiszáradt és a növény előfordulását azóta nem sikerült megerősíteni.
Sulyom (Trapa natans)
    Melegkedvelő faj, nálunk főként nagyobb folyók (Duna, Tisza, Dráva) holtágaiban és gyorsan felmelegedő tavakban él. Megyénkben régi adatai a Rába holtágairól származtak, döntően ma is ezekben a lefűződött folyószakaszokban él. Tömeges előfordulásait találjuk a Rába mente felhagyott kavicsbányatavaiban, néha a folyó csendes öbleiben is megjelenik. A szajki tavakban is megtalálható. Versenyképessége jó, élőhelyein más hínárfajok rovására terjed.
Közönséges rence (Utricularia vulgaris)
    A hazai rencefajok elkülönítése nem egyszerű feladat, mivel sok esetben vegetatív állományokkal találkozhatunk és a határozókulcsok döntően a virágzó példányokra fókuszálnak. Sajnos a pongyola rence-közönséges rence szétválasztása még virágzó állapotban sem egyszerű a hazai kulcsok alapján. Különösen a herbáriumi példányok határozása nehéz, mivel a virág eredeti alakja már többnyire nem megfigyelhető. Az említett okok miatt a rencefajok régi adatait kellő óvatossággal kell kezelnünk. A legújabb vizsgálatok szerint megyénkben a pongyola rence (Utricularia australis) elterjedt, míg a közönséges rencének nem ismert aktuális előfordulása. A hazai rencefajok elterjedésének megállapítása és a régi adatok felülvizsgálata szükségszerű lenne.
Tófonal (Zannichelia palustris)
    Nehezen észrevehető, jelentéktelen külsejű növény, kedveli a kavicsos aljzatot. Álló-és folyóvizekben egyaránt előfordulhat de sehol sem gyakori. Vas megyéből utolsó adata az 1800-as évek végéről származik (Celldömölk-Marcal). Az intenzív kutatásoknak köszönhetően az utóbbi években több helyről is előkerült. Előfordulásai: Bucsú (belterület): Arany-patakban tömeges, Mesterháza: temetővel szemben lévő tóban néhány egyed, Tormásliget: kavicsbányában kis számban, Kenyeri: Rába folyóban néhány kisebb csoport, Kemeneskápolna: csatornában szórványos.