Dankovics Róbert
Savaria Múzeum, 9700 Szombathely, Kisfaludy
S.u.9.
e-mail: danrobert@freemail.hu
R. Dankovics: Data about the occurrence
of the Emys orbicularis in Vas County
The Emys orbcularis was
found in Vas County in six places. Because of the lack of genetic examinations
it is uncertain to decide whether the observed individuals roamed from
one of the populations nearby or they were possibly caught. Apart from
these uncertain features, it is also difficult to decide whether their
original habitat was either one of the lakes of the Lake Balaton or the
Plain.
Európa mindössze két őshonos
édesvízi teknősének – a mocsári teknős (Emys orbicularis), és a kaszpi
teknős (Mauremys caspica) – állományai, hasonlóan sok más élőlényhez, drasztikusan
megfogyatkozott mindenhol az ismert elterjedési területén az utóbbi néhány
évtized folyamán. A visszaszorulás megfékezése érdekében e teknősfajok
az Európai Unió államaiban védelmet élveznek. Megtalálhatók a Berni Egyezmény
fokozottan védett fajai és az élőhelyeik megőrzését szorgalmazó Élőhely-védelmi
Irányelv II. és IV. függelékeiben. A két faj közül csak a mocsári teknős
fordul elő Magyarországon. Hazánkban minden köznapi értelemben hüllőként
ismert állat, így ez a faj is védett törvényeink által, természetvédelmi
értéke 50 000 Ft.
Vas megyében – a megye földrajzi
helyzete és klímatikus viszonyai miatt – hazánk amúgy sem sok hüllőfajának
csak fele található meg. Egyetlen őshonos teknősünk alkalmanként egészen
meglepő élőhelyeken bukkan fel, de nagyobb vizes élőhelyek hiányában, valószínűleg
soha nem fordult elő itt jelentős egyedszámmal. A folyóvizeket – mint a
Rába, a Répce, a Marcal – kísérő, erdőkkel körülvett, napsütötte homokos,
vagy laza üledékekkel borított partoldallal és gazdag táplálékbázissal
rendelkező holtágakban valaha bizonyosan a jelenlegi teknős populációk
többszöröse élt. A folyók megzabolázása, szabályozása és a környező szárazföldi
területek mezőgazdasági művelésbe vonása révén azonban fokozatosan felőrlődtek
a mocsári teknős élő– és szaporodóhelyei.
A mocsári teknős (Emys orbicularis) ismert Vas megyei előfordulásai 1985 és 2006 között, UTM 2,5 X 2,5km térképen
Napjainkban a faj ismert kisebb
állománya a Rába menti holtágakban tenyészik, a folyót, mint ökológiai
folyosót használva a még meglévő élőhely fragmentumok között. Ezek a vízterek
a szárazodási folyamat hatására ritkábban jelentkező árvizek, a természetes
feltöltődés és az antropogén hatások – amilyenek a pihenő vagy halastóvá
alakítás, feltöltés, szemétlerakás, intenzív horgászat, „szabad strand”
lehetőség, stb. – együttes hatására fokozottan veszélyeztetettek. Sárvár
déli határában található, ma horgász– és csónakázótónak kialakított terület
mellet Vas megye egyik, talán utolsó kicsi mocsári teknős állománya. A
város a fürdőturizmusnak köszönhetően folyamatosan gyarapodik, s a közelmúlt
egyik beruházása során új szállodák és lakóépületek kialakításához és megközelítéséhez
szükséges műúttal választották el a teknős élőhelyet a Rábától. A faj számára
egy ilyen létesítmény, speciális védművek, terelők és alagutak hiányában,
bizonyítottan csapdának tekinthető, amelyen a gépkocsiforgalom miatt áthaladni
– lassú mozgása miatt – szinte képtelen. Az így bezáródott állományok sorsa
általában rövid időn belül megpecsételődik.
Az aggodalom sokaknak túlzónak
tűnhet, mondván „láttam én teknőst itt is, meg ott is”. És valóban vannak
hiteles megfigyelések szerte a megyéből, de vizsgáljuk meg alaposabban
ezen adatokat. A következő táblázat a szerző által ismert előfordulásokat
mutatja 1985-től napjainkig.
|
|
|
szám |
|
zés |
Hosszúpereszteg
|
Szajki-tavak
|
1987.05.02
|
|
Dankovics
R.
|
|
Szombathely
|
Olad,
Arany-patak
|
2006.05.30
|
|
Vig
Károly
|
elütött
példány
|
Sárvár
|
Csónakázó-tó,
nyugat
|
2004.05.30
|
|
Horváth
Zoltán
|
|
Csepreg
|
Boldogasszony-tó
|
2006.04.25
|
|
Krajczár
Péter
|
|
Szalafő
|
Felsőszer
|
2004.05.
|
|
Dankovics
R. és Pálmai A.
|
|
Bajánsenye
|
Halastó
|
2006.07.31
|
|
Gruber
Ágnes és Németh Csaba
|
|
Szombathely
|
Falumúzeum
|
2006.09.29
|
|
Varga
Tamás
|
|
Látható, hogy a sárvári előfordulást
leszámítva mindenhol csak 1-1 példány került meg, továbbá valamely, a faj
által preferált (választani óhajtott) lehetséges szaporodóhelytől távol
volt a megfigyelés. Az egykék sorából talán csak a szajki előfordulás volt
természetes módon jelenlévő egyed, a többi teknős szinte biztosan emberi
„segítséggel” keveredett Vas megyébe. A hazai állományok külső morfológiai
(alaktani) bélyegek alapján elkülöníthetetlenek, így alapos genetikai vizsgálatok
hiányában nem lehetünk biztosak abban, hogy megyében látott egyedek valamelyik
közeli állományból kóboroltak ide, vagy befogottak, és eredeti lakhelyük
a Balaton, esetleg az Alföld valamely tava, csatornája volt. Ezen ismeretek
hiányában ezek az állatok nem helyezhetők vissza eredeti élőhelyeikre.
Az előbbi feltételezés valószínűségét erősíti meg a következő eset. Az
idei évben történt meg, mikor egy hölgy bekopogott egy szombathelyi díszállat
kereskedésbe, kezében egy homokkal feltöltött vödör, tucatnyi teknőstojással,
s az után érdeklődött, mit tegyen velük. Kérdésünkre elmondta, hogy a Balaton
melletti nyaraló udvarán talált egy teknőst, amit „megmentett”, és hazahozott.
A nőstény állat valószínűleg tojásait akarta lerakni mikor megzavarták,
de azokat csak később, Szombathelyen tudta letojni. Az így megyénkbe került
mocsári teknősök közül kerülnek ki a megunt és kirakott, vagy megszökött,
majd például a szombathelyi csónakázótóba előkerülő, nagy valószínűséggel
elpusztuló, de a szaporodó állományból bizonyosan kivont egyedek. Feltételezhetően
akár több száz teknőst „vándoroltatnak” évente a Balatonról szerte az országba,
folyamatosan gyengítve a „Magyar Tenger” teknősállományát.
Habár Magyarországon még
nem tekintik végveszélyben lévő fajnak a mocsári teknőst, Európa számos
országában már komolyan aggódnak fennmaradásáért, és naiv gondolat azt
hinni, hogy a szomorú tendencia hazánkat elkerüli. Azon okok, melyek máshol
e faj kipusztulását vagy drasztikus visszaszorulását előidézték – elsősorban
az élőhelyek megsemmisítése, tönkretétele – nálunk is jelen vannak, és
hazánk jelenlegi természetvédelmi politikája nem nyújt megnyugtató garanciákat
e faj megőrzése érdekében sem. Szomorúan kell tudomásul vennünk, a természetvédelem
a gazdag államok „hobbija”. A mocsári teknős, és rajta keresztül a vele
azonos élőhelyen előforduló élőlények védelme érdekében azonban mi magunk
sokat tehetünk. Ne hozzunk el egyetlen egyedet se természetes élőhelyéről,
és erre másokat is figyelmeztessünk. Sajnos népszokás nálunk minden mélyedést
feltölteni – praktikusan számunkra kellemetlen anyagokkal, törmelékkel,
szeméttel – lebetonozni, körbekeríteni, kisajátítani és sterillé tenni,
vagy lepermetezni a szúnyogok ellen. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt
ezen élőhelyek fennmaradása és védelme érdekében, hogy élőlények tömegeinek
biztosíthassanak szaporodási és fennmaradási esélyét.