P. Kovács, Cs. Szinetár: New Data about the Fauna of Spiders at the Bird-observatory of Tömörd IV.
In this short essay we inform our readers about the results of 2008. This year the traps were located in the marsh of the small lake. The examined sampling showed 24 various species of spider. The Pardosa prativaga, Drassyllus lutetianus and Trochosa ruricola were the dominant species.

     A Tömördi Madárvárta környezetének biodiverzitás vizsgálata keretében 10 éve zajlanak arachnológiai vizsgálatok. 2008-ban a gyűrűző állomásnak helyet adó akácos és a cseres-tölgyes között húzódó Kis-tó területén mértük fel a talajlakó pókfaunát. A sekély mederben csaknem homogén hólyagos sás állományt találunk (Caricetum vesicariae). Itt végeztük el a korábbi évekével azonos módszerrel és ráfordítással a talajcsapdás mintavételt. 30 darab Barber-féle talajcsapdát üzemeltettünk 2x2 méteres négyzethálóban elhelyezve, május első felében. A gyűjtésekben és a feldolgozásban, ebben az évben is részt vettek a Nyugat-magyarországi Egyetem Természettudományi és Műszaki Karának biológia szakos hallgatói.  A befogott 393 egyed 24 fajt képviselt.
     A Kis-tó területén gyűjtött mintavételben ivarérett példányokkal képviselt pókfajok listáját és fogási eredményeit a 1. táblázat tartalmazza.
     A 2. táblázatban összefoglaltuk az eddig felmért természetközeli élőhelyfoltok esetében regisztrált egyed- és fajszámokat.
     A hólyagos sásos élőhely talajfaunájának mindhárom domináns pókfajára (Pardosa prativaga, Drassyllus lutetianus, Trochosa ruricola) jellemző, hogy a bolygatást jól toleráló, nedves élőhelyeken általánosan előforduló, gyakori fajok. Megállapítható, hogy a vizsgált élőhelyen többségben vannak a bolygatást jól, illetve közepesen elviselő, másodlagos élőhelyekre jellemző pókok. A vizsgált élőhely antropogén eredetű mechanikai bolygatástól mentes, egyes foltokban a nagyvadak rendszeresen használt váltói jelentenek csak mechanikai bolygatást.
 

    Az elmúlt tíz vizsgálati év tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a terület vízellátottsága szélsőségesen ingadozik. Aszályos években már tavasszal is száraz a terület, míg máskor a májusi időszakban is magas még a talaj és a sásavar víztartalma. Tényleges vízborítást a vizsgálati időszakban (május), egyik évben sem tapasztaltunk. A bolygatást toleráló fajok magas aránya nagy valószínűséggel, az ingadozó nedvességgel hozható kapcsolatba. A kiegyenlítetten nedves élőhelyet igénylő fajok számára a Nagy-tó harmatkásás társulása lényegesen kedvezőbb, stabilabb élőhelyet jelent. Természetes élőhelyeket jelző fajként emelhető ki a Pardosa maisa és a horgas keresztespók (Cercidia prominens).  A listában szereplő két utolsó faj esetében, a hazai és egyben közép-európai ritkaságukból kifolyólag nem ismerjük fentiekben tárgyalt tolerancia tulajdonságokat (Palliduphantes pillichi, Liocranoeca striata). Hazánkban mindkét faj kimondottan ritkának számít, így előkerülésük faunisztikai szempontból is említésre méltó. Érdekessége a fajoknak, hogy egy a hazánkhoz sok szállal kötődő kiváló lengyel arachnológus Wladyslaw Kulczynski volt a leírójuk 1915-ben, illetve 1882-ben. A vitorláspókfajnak (Palliduphantes pillichi) ismereteink szerint ez a harmadik hazai adata. Ausztriai előfordulási adatai alapján tudjuk, hogy élőhely választása nagyon változatos. Természetes száraz gyepektől városi, másodlagos füves területeken keresztül a nedvesebb ártéri ligeterdőkig találkozhatunk vele. Európa szerte ritka.
 

    Az avarpókok (Liocranidae) családjának relatív ritka faja a Liocranoeca striata, mely általában a nedvesebb élőhelyeket kedveli ugyanakkor a megvilágításra közömbös. A fentieken kívül szintén nedvesség kedvelő fajok: Pirata piraticus, Pirata hygrophilus, Pardosa maisa, Clubiona stagnatilis. A 2008-as gyűjtés eredményeként hat fajjal bővült a terület faunalistája: Palliduphantes pillichi, Liocranoeca striata, Pardosa lugubris, Clubiona stagnatilis, Phrurolithus festivus, Drassodes lapidosus. Az eddig vizsgált élőhelyek pókfaunájának hasonlósági kapcsolatát ábrázoló diagrammon láthatjuk, hogy az aktuálisan felmért hólyagos sásos faunája a Nagy-tó harmatkásásában élő pókegyütessel van legközelebbi viszonyban, ami a hasonló vegetációszerkezettel, fényviszonyokkal, továbbá vízellátottsággal magyarázható.