B. Keszei. Some results of the habitat mapping in Kőszeg Hills
According to our results the submontan and montan beech forests as well as hornbeam - oak forests were 80 per cent (2321 hectar) of the NATURA 2000 areas of Kőszegi Hills. The area proportion of the rest of the habitats does not attained the 1 per cent. From this the alder ones was an exception only.

    A térképezés során a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer kézikönyvében (KUN A. - MOLNÁR ZS., 1999) megadott módszertant követtük. A felmérés során légifotó és erdészeti térkép segítségével elkülönítettük a homogénnek tekinthető foltokat, majd a terepi bejárás során pontosítottuk határaikat és elkészítettük a jellemzésüket. A térképezés léptéke 1:10 000 méretarányú. A bejárás során rögzítettük a foltra jellemző élőhely-típust (Á-NÉR), a természetességi-degradáltsági értékét, a jellemző fajokat és az esetleges veszélyeztető tényezőket, illetve egyéb megjegyzéseket. Az élőhely-típusokat BÖLÖNI J – MOLNÁR Zs.– KUN A. – BIRÓ M (2007) munkája alapján, a közösségi jelentőségű (NATURA 2000) élőhely-típusok elnevezését a 275/2004. kormányrendeletnek megfelelően adtuk meg.
A munka terepi szakasza 2008-ban lezárult.

    A vizsgált terület alapvetően megegyezik a HUON20002 kódszámú (Kőszegi-hegység), kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület határaival, de azokon a szakaszokon, ahol a NATURA 2000 terület határán kívül valamilyen szempontból fontosnak vélt élőhelyre akadtunk azt bevontuk a kutatási területbe. Az eredmények ismertetése során a teljes vizsgált terület adatait mutatjuk be, míg a közösségi jelentőségű élőhelyek értékelésekor kizárólag a NATURA 2000 területet elemeztük.

    A Kőszegi-hegység magyarországi területe gyakorlatilag egybe esik a Kőszegi Tájvédelmi Körzet hegyvidéki részeivel. A védett 4 350,8 hektáron túl a felmért terület 4 383,73 hektár. A terület nagy része erdő, a fátlan élőhelyek aránya nem éri el a 2%-ot (ebből 1%-a természetes élőhely, a többi valamilyen származtatott gyep).
    A erdők közül a várakozásnak megfelelően az üde lombos erdők uralkodnak a legnagyobb területeken, 50%-nál kicsit nagyobb a részesedésük. Ezek többségében kevésbé degradált, természetes, vagy természetközeli élőhelyek. Azok az állományok sem tartoznak a rontott kategóriába, amelyek természetességét közepesnek ítéltük meg. Ezen esetek nagy részében az erdőalkotó fafajok kicsi száma, vagy feltűnő egykorúsága, a holtfa hiánya, színező elemek hiánya vagy valamely jellemzőnek gondolt szintezettségi szint csenevész kialakulás miatt kategorizáltunk így.
    Az erdők (láp- és ligeterdők, üde lomboserdők, sziklás erdők, fenyőelegyes erdők, másodlagos, illetve jellegtelen származékerdők és ligetek, telepített erdészeti ültetvények és származékaik) aránya a cserjések, és erdő-gyep mozaikok nélkül is több mint 80% (81,91%).
    A Kőszegi-hegység erdeinek alakulása – más magyar erdőkhöz hasonlóan – mindig jelentős mértékben függött a tulajdonostól, az erdészeti kezelésektől. 1945 előtt a hegységben Kőszeg város volt a legjobb gazda, a bükkösökre szálerdő gazdálkodást írtak elő. Az Eszterházy uradalom erdeiben mesterséges felújításokat alkalmaztak, míg Bozsok, Velem sok kistulajdonosa szinte kizsarolták erdeiket (KIRÁLY, 1997). 1989 után – az egyébként kívánatos újra magánosítás után – bekövetkezett az „erdők Trianonja” (RAKONCZAY ZOLTÁN ex verb., 1996). Az egybefüggő erdő területek jelentős része felszabdalódott, egységes kezelésük kérdésessé vált. Ennek az országos jelenségnek a következményei (még) nem érződnek a Kőszegi-hegység erdein.

    Az eredményeink szerint a Kőszegi-hegység NATURA 2000-es területei közül mindössze a szubmontán és montán bükkösök (9130) valamint a gyertyános-tölgyesek (91G0) rendelkeznek igen jelentős területtel. Összességében 2321,1 hektárt borítanak, ami a közösségi jelentősékű területeknek majdnem 80 %-a. A többi élőhely típus területaránya nem éri el az 1%-ot. Ebből kivételt csak a égeresek (91E0) és az ún. potenciális élőhelyek képeznek.
    Nem olvasható ki a számadatokból, hogy mekkora azon élőhelyeknek a kiterjedtsége összesen, amelyek egy-egy előfordulásban csak néhány négyzetméteresek, így nem is térképezettek. Hasonlóan nehezen pontosítható a terület, ha az adott élőhelyek pl. mozaikolva másokkal, azoknál kisebb jelentőséggel, vagy területtel jelennek meg. Tipikusan ez a helyzet a csarabosokkal, amelyek kis területűek, erdőszéleken, kisavanyodott tisztásokon vannak jelen, a térképeken önálló foltként nem jelenek meg, bár összességében több figyelmet érdemelnének.
 

IRODALOM
BÖLÖNI J – MOLNÁR Zs.– KUN A. – BIRÓ M (szerk.) (2007): Általános Nemzeti Élőhely- osztályozási Rendszer, Á-NÉR2007 –  Vácrátót, kézirat, 184 pp.
KIRÁLY G. (1997): A Kőszegi-hegység flóra és vegetáció-változásai az elmúlt 150  évben  – Tilia, 5: 322-353
Kun A. – Molnár Zs. (szerk.) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer XI. Élőhely-térképezés – Scientia Kiadó, Budapest. 174 pp.

¹ A munka elvégzését az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság támogatta, köszönet érte