Herényi Márton1 - Illés Péter2 - Kiszely
Pál3
1. 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány
1/C, e-mail: mherenyi@freemail.hu
2. 9730 Kőszeg, Károlyi M. u. 1., e-mail:
selliretep@freemail.hu
3. 8230 Balatonfüred, Bartók Béla utca
3., e-mail: pal.kiszely@gmail.com
M. Herényi, P. Illés, P. Kiszely: Crayfish
(Decapoda) surveying in Őrség
In August 2010 7 individuals
of Astacus astacus were caught in the Brook Szentjakabi and 25 in the Brook
Kerka. One individual of Pacifastacus leniusculus was caught in the Brook
Hársas and 2 in the River Rába. There were no crayfish species in the Brook
Grajka and Szakonyfalu found.
A monitoring ideje: 2010. augusztus 3-5.
Vizsgált vízfolyások: Kerka, Szentjakabi-patak,
Szakonyfalui-patak, Grajka-patak, Hársas-patak
MÓDSZEREK
Csapdázás (varsázás). Az adott
patakszakaszon egyenletesen elosztva késő délután raktuk le a varsákat,
egész éjjel kint hagyjuk, majd másnap reggel szedtük fel őket. Ezt minden
vízfolyásnál elvégeztük. A csapdákban csaliként halszelet, halcsali pellet
és speciális ráktáp keverékét használunk. A közbeeső időszakban rácsázással
és egyeléssel tudtunk keresni.
Rácsázás. Nappal a felcsalizott
rácsákat lerakjuk, majd fél-egy óra elteltével „felnézzük” azokat. Ezzel
a módszerrel rövidebb idő alatt képet kaphatunk a rákok jelenlétéről.
Lyukazás. A patakban haladva a
víz alatti partoldalt végigtapogatva keresünk rákok által ásott rejtekhelyeket
(lyukakat). Azok többségében megfogható a rák.
Egyelés. Sekélyebb patakszakaszokon
folyásiránnyal szemben haladva felemeljük a köveket, majd a víz letisztulása
után az alatta rejtőző rák megfogható. Az állatokat a szükséges adatok
felvétele után a fogás helyén minden esetben szabadon engedtük.
Az egyes élőhelyek jellemzői
Szentjakabi-patak:
Szélessége 1-1,5 méter, mélysége átlagosan 20-50 cm. A meder nagyrészt
köves, kavicsos, természetes (kivétel a vasúti híd szakasza). Felsőjánosfánál
torkollik a Zalába. A patak Szaknyérnél meanderező, végig nagyrészt éger-
és fűzligetek kísérik. Azokon a szakaszokon, ahol művelt kaszáló határolja
nagyon szép. Sajnos az egykori kaszálók több helyen elhanyagoltak, aranyvesszővel
borított magaskórós szegélyezi. Szennyező hatással nem találkoztunk.
Kerka: Magyarföldnél
szélessége 2-3 méter, mélysége 20-100 cm, medre kavicsos, a híd alatt kisebb
kőgát-rakások lassítják és duzzasztják a vizet. A folyó Muraszemenye térségében
ömlik a Murába.
Grajka-patak: Kis vízhozam, 10-25 cm mély,
a vizsgálat idején sárga, agyagos a víz. Szakonyfalunál belefolyik a Szakonyfalui-patakba.
Szakonyfalui-patak: A Grajka-patak befolyása
fölött igen kevés a víz, szemmel alig látható a víz mozgása, s csak szakaszonként
található víz a mederben.
Hársas-patak: Apátistvánfalva
fölött ered és Máriaújfalu magasságában folyik a Rábába. A forrás-tájék
magasságában az aranyvessző benőtte. Apátistvánfalva alatt, a Kis-patak
befolyásától már kellően mély és bővizű ahhoz, hogy rák meg tudjon benne
telepedni. Különösen szép, meanderező a tó fölött. Itt mélyebb vizű (30-80
cm). A tótól lejjebb, közvetlenül a gát alatt csak nagyon csekély a vízfolyás,
a víz vörös színű, vasoxidos. A Rába közelében is csak kis vízhozamú, 10-20
cm mély, a Rábát elérve meredek parttal, leszakadással torkollik a folyóba.
Vizsgált adatok: a faj(ok) megléte-hiánya,
varsázásnál a csapdák által fogott egyedszám, ivararány, az előfordulások
pontszerű feltüntetése térképen, egyéb biometriai adatok, esetleges veszélyeztető
tényezők megléte, védelmi intézkedések javaslata.
A VIZSGÁLAT EREDMÉNYE
2010. augusztus 3-4.
Tájékozódó jelleggel egyeléssel győződtünk meg a rákok jelenlétéről a Szentjakabi-patak
Zalához közeli pontján (Felsőjánosfa-vasúti híd). Már az első kő alól került
elő folyami rák (Astacus astacus). Másfél-két óra alatt 13 példányt fogtunk.
Ezt követően 9 varsát raktunk le a Szentjakabi-patak három pontján (Felsőjánosfa-vasúti
híd, Hegyhátszentjakab, Szaknyér). Szintén 9 varsát raktunk le a Kerkára
Magyarföld közelében (Kerkáskápolna Magyarföld közötti híd). Az ezzel egy
időben végzett rácsázás is már hozott eredményt: másfél óra alatt 13 példány
folyami rákot fogtunk. A varsákat másnap néztük fel. A csapdázás eredménye:
Szentjakabi-patak: 7 pld. folyami rák/ 9 varsa. Kerka: 25 pld. folyami
rák/ 9 varsa. A varsák által fogott egyéb fajok: szivárványos ökle, fenékjáró
küllő, kövi csík, sügér.
2010. augusztus 4-5.
Összesen 12 varsát helyeztünk le a Szakonyfalui-és a Grajka-patakra, 6-ot
pedig a Hársas-patakra, négyet a máriaújfalui Hársas-tó fölé, kettőt az
alá. Még aznap próbáltunk rácsázással is fogni, de az eredménytelen volt.
Egyeléssel végigjártuk mind a három patakot a forrástól a Rábába való betorkollásig.
Sehol nem került elő rák. A csapdázás eredménye: Szakonyfalui-patak, Grajka-patak:
a csapdák nem fogtak rákot. Hársas-patak: 1 pld. jelzőrák (Pacifastacus
leniusculus)/ 6 varsa. A varsák által fogott egyéb fajok: fürge cselle,
kövi csík. A Rábán a csörötneki híd alatt negyed óra alatt 2 pld. jelzőrákot
fogtunk.
AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEK
Az már korábban is ismeretes
volt, hogy a Zala folyóban és a Kerkában jelentős folyami rák állomány
él. Az is tudott volt, hogy a Rába vízrendszerében a jövevény jelzőrák
teljesen kiszorította az őshonos folyami rákot és egyeduralkodóvá vált
ott (Cinege, 11. szám). Vizsgálataink alátámasztották azt, hogy a Zala
mellékvízfolyásaiban, így a Szentjakabi-patakban valamint a Kerkában jelentős
folyami rák állomány él.
Az őshonos folyami rákjainkra
a legnagyobb veszélyt a jelzőrák megjelenése, s az általa terjesztett rákpestis
(Aphanomyces) kórokozó jelenti. Úgy tűnik, a Rábában már csak a jelzőrák
van jelen. Minden bizonnyal ez igaz a Rábával közvetlenül érintkező vízfolyásokra
is. Ez megmagyarázhatja azt, miért nem találtunk 2006-ban sem, és a jelen
felmérés alkalmával sem a Szakonyfalui-, a Grajka- és a Hársas-patakban
folyami rákot. Kérdés az, miként jelent meg a jelzőrák a Hársas-patak tó
feletti részén, hiszen a tó alatti szakasz –a mostani állapotában– nem
kifejezetten alkalmas e faj tartós megtelepedésére, s a tárazó gátrendszere
jelentős (elméletileg leküzdhetetlen) akadályt képez e faj felfelé való
terjeszkedése előtt. Mégis jelen van a jelzőrák a tó fölötti patak részen.
Nem elképzelhetetlen, hogy a haltelepítések is hozzájárulhatnak a faj terjeszkedéséhez.
Ha a vízszennyezés lehetőségét
kizárjuk, más emberi tényezők is játszhatnak szerepet a rákok elterjedésében.
Egy szakonyfalui lakos elmondása szerint a patak fölső részén, az erdészház
fölötti forrásnál korábban szokott látni rákot (mostanra a forrás elapadt).
Közel húsz évvel ezelőtt az erdészház fölötti halastó gátja átszakadt,
rákokat is hozott le a víz, azóta –elmondása szerint– nem nagyon van rák
a patakban. Egy Hegyhátszentjakabon élő helyi lakos is
beszámolt arról, hogy korábban ő is telepített folyami rákot a Vadása-tóból
a Szentjakabi-patakba.
A jelzőrák térhódítását gyakorlatilag
lehetetlen megfékezni, de az őshonos fajok megóvása érdekében néhány dolgot
meg kell tenni. Meg kell akadályozni az eddig még érintetlen vizekben (Zala
vízrendszere) a rákpestis behurcolását (pl. haltelepítésekkel, horgász
eszközökkel). Az egy centiméteres rák-ivadékot haltelepítés során szinte
lehetetlen külön választani az ugyanilyen méretű halivadéktól. Ezért a
haltelepítés csak olyan helyről történjen, ahol a víz mentes a jelzőráktól!
Továbbra is fel kell hívni a horgászközösség, természetjárók és a lakosság
figyelmét arra, hogy sem élő, sem holt rákot egyik vízből se szállítson,
telepítsen át más vízbe!
A rákpestis rajzóspórás kórokozója
eszközökkel, tárgyakkal is terjedhet. Fontos ezért a horgászfelszerelés,
különösen a hálók, szákok, a gumicsizma fertőtlenítése és alaposan kiszárítása
lehetőleg tűző napfényen, hogy a kórokozó elpusztuljon. Aki teheti rézgálic-
vagy híg hypo-oldatban fertőtlenítse felszerelését, miután a Rába vízrendszerén
horgászott. Ez a tízlábú rákokat vizsgáló kutatókra, biológusokra is vonatkozik,
nehogy pont ők legyenek a terjesztői a kórokozónak!
Az őshonos rákjaink ugyan
2008 júliusától védetté váltak, ez azonban nem oldotta meg a megmaradásuk
kérdését. Elszigetelt vizekben (akár mesterséges tóban) folyami rák tenyészeteket
kell létrehozni, ahonnan később a megüresedett vizek újra benépesíthetők
lesznek. Mindemellett tovább kell folytatni az őshonos fajok feltérképezését
a Rába elszigetelt, kisebb vízfolyásaiban, továbbá a Duna vízrendszerében.
(Említésre méltó, hogy a Murában már ismert a jelzőrák jelenléte Murarátkánál.
Szekeres József a VITUKI biológus dolgozója 2008. szeptember végén Murarátka
térségében fogott jelzőrákot. A Kerka pedig a Mura mellékfolyója!)