Tízlábú (Decapoda) rákállomány-felmérés az Őrségben

Herényi Márton1 - Illés Péter2 - Kiszely Pál3
1. 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C, e-mail: mherenyi@freemail.hu
2. 9730 Kőszeg, Károlyi M. u. 1., e-mail: selliretep@freemail.hu
3. 8230 Balatonfüred, Bartók Béla utca 3., e-mail: pal.kiszely@gmail.com

M. Herényi, P. Illés, P. Kiszely: Crayfish (Decapoda) surveying in Őrség
In August 2010 7 individuals of Astacus astacus were caught in the Brook Szentjakabi and 25 in the Brook Kerka. One individual of Pacifastacus leniusculus was caught in the Brook Hársas and 2 in the River Rába. There were no crayfish species in the Brook Grajka and Szakonyfalu found.

A monitoring ideje: 2010. augusztus 3-5.
Vizsgált vízfolyások: Kerka, Szentjakabi-patak, Szakonyfalui-patak, Grajka-patak, Hársas-patak

MÓDSZEREK
Csapdázás (varsázás). Az adott patakszakaszon egyenletesen elosztva késő délután raktuk le a varsákat, egész éjjel kint hagyjuk, majd másnap reggel szedtük fel őket. Ezt minden vízfolyásnál elvégeztük. A csapdákban csaliként halszelet, halcsali pellet és speciális ráktáp keverékét használunk. A közbeeső időszakban rácsázással és egyeléssel tudtunk keresni.
Rácsázás. Nappal a felcsalizott rácsákat lerakjuk, majd fél-egy óra elteltével „felnézzük” azokat. Ezzel a módszerrel rövidebb idő alatt képet kaphatunk a rákok jelenlétéről.
Lyukazás. A patakban haladva a víz alatti partoldalt végigtapogatva keresünk rákok által ásott rejtekhelyeket (lyukakat). Azok többségében megfogható a rák.
Egyelés. Sekélyebb patakszakaszokon folyásiránnyal szemben haladva felemeljük a köveket, majd a víz letisztulása után az alatta rejtőző rák megfogható. Az állatokat a szükséges adatok felvétele után a fogás helyén minden esetben szabadon engedtük.
Az egyes élőhelyek jellemzői
    Szentjakabi-patak: Szélessége 1-1,5 méter, mélysége átlagosan 20-50 cm. A meder nagyrészt köves, kavicsos, természetes (kivétel a vasúti híd szakasza). Felsőjánosfánál torkollik a Zalába. A patak Szaknyérnél meanderező, végig nagyrészt éger- és fűzligetek kísérik. Azokon a szakaszokon, ahol művelt kaszáló határolja nagyon szép. Sajnos az egykori kaszálók több helyen elhanyagoltak, aranyvesszővel borított magaskórós szegélyezi. Szennyező hatással nem találkoztunk.
    Kerka: Magyarföldnél szélessége 2-3 méter, mélysége 20-100 cm, medre kavicsos, a híd alatt kisebb kőgát-rakások lassítják és duzzasztják a vizet. A folyó Muraszemenye térségében ömlik a Murába.
Grajka-patak: Kis vízhozam, 10-25 cm mély, a vizsgálat idején sárga, agyagos a víz. Szakonyfalunál belefolyik a Szakonyfalui-patakba.
Szakonyfalui-patak: A Grajka-patak befolyása fölött igen kevés a víz, szemmel alig látható a víz mozgása, s csak szakaszonként található víz a mederben.
    Hársas-patak: Apátistvánfalva fölött ered és Máriaújfalu magasságában folyik a Rábába. A forrás-tájék magasságában az aranyvessző benőtte. Apátistvánfalva alatt, a Kis-patak befolyásától már kellően mély és bővizű ahhoz, hogy rák meg tudjon benne telepedni. Különösen szép, meanderező a tó fölött. Itt mélyebb vizű (30-80 cm). A tótól lejjebb, közvetlenül a gát alatt csak nagyon csekély a vízfolyás, a víz vörös színű, vasoxidos. A Rába közelében is csak kis vízhozamú, 10-20 cm mély, a Rábát elérve meredek parttal, leszakadással torkollik a folyóba.
Vizsgált adatok: a faj(ok) megléte-hiánya, varsázásnál a csapdák által fogott egyedszám, ivararány, az előfordulások pontszerű feltüntetése térképen, egyéb biometriai adatok, esetleges veszélyeztető tényezők megléte, védelmi intézkedések javaslata.

A VIZSGÁLAT EREDMÉNYE
    2010. augusztus 3-4. Tájékozódó jelleggel egyeléssel győződtünk meg a rákok jelenlétéről a Szentjakabi-patak Zalához közeli pontján (Felsőjánosfa-vasúti híd). Már az első kő alól került elő folyami rák (Astacus astacus). Másfél-két óra alatt 13 példányt fogtunk. Ezt követően 9 varsát raktunk le a Szentjakabi-patak három pontján (Felsőjánosfa-vasúti híd, Hegyhátszentjakab, Szaknyér). Szintén 9 varsát raktunk le a Kerkára Magyarföld közelében (Kerkáskápolna Magyarföld közötti híd). Az ezzel egy időben végzett rácsázás is már hozott eredményt: másfél óra alatt 13 példány folyami rákot fogtunk. A varsákat másnap néztük fel. A csapdázás eredménye: Szentjakabi-patak: 7 pld. folyami rák/ 9 varsa. Kerka: 25 pld. folyami rák/ 9 varsa. A varsák által fogott egyéb fajok: szivárványos ökle, fenékjáró küllő, kövi csík, sügér.
    2010. augusztus 4-5. Összesen 12 varsát helyeztünk le a Szakonyfalui-és a Grajka-patakra, 6-ot pedig a Hársas-patakra, négyet a máriaújfalui Hársas-tó fölé, kettőt az alá. Még aznap próbáltunk rácsázással is fogni, de az eredménytelen volt. Egyeléssel végigjártuk mind a három patakot a forrástól a Rábába való betorkollásig. Sehol nem került elő rák. A csapdázás eredménye: Szakonyfalui-patak, Grajka-patak: a csapdák nem fogtak rákot. Hársas-patak: 1 pld. jelzőrák (Pacifastacus leniusculus)/ 6 varsa. A varsák által fogott egyéb fajok: fürge cselle, kövi csík. A Rábán a csörötneki híd alatt negyed óra alatt 2 pld. jelzőrákot fogtunk.

AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEK
   Az már korábban is ismeretes volt, hogy a Zala folyóban és a Kerkában jelentős folyami rák állomány él. Az is tudott volt, hogy a Rába vízrendszerében a jövevény jelzőrák teljesen kiszorította az őshonos folyami rákot és egyeduralkodóvá vált ott (Cinege, 11. szám). Vizsgálataink alátámasztották azt, hogy a Zala mellékvízfolyásaiban, így a Szentjakabi-patakban valamint a Kerkában jelentős folyami rák állomány él.
   Az őshonos folyami rákjainkra a legnagyobb veszélyt a jelzőrák megjelenése, s az általa terjesztett rákpestis (Aphanomyces) kórokozó jelenti. Úgy tűnik, a Rábában már csak a jelzőrák van jelen. Minden bizonnyal ez igaz a Rábával közvetlenül érintkező vízfolyásokra is. Ez megmagyarázhatja azt, miért nem találtunk 2006-ban sem, és a jelen felmérés alkalmával sem a Szakonyfalui-, a Grajka- és a Hársas-patakban folyami rákot. Kérdés az, miként jelent meg a jelzőrák a Hársas-patak tó feletti részén, hiszen a tó alatti szakasz –a mostani állapotában– nem kifejezetten alkalmas e faj tartós megtelepedésére, s a tárazó gátrendszere jelentős (elméletileg leküzdhetetlen) akadályt képez e faj felfelé való terjeszkedése előtt. Mégis jelen van a jelzőrák a tó fölötti patak részen. Nem elképzelhetetlen, hogy a haltelepítések is hozzájárulhatnak a faj terjeszkedéséhez.
   Ha a vízszennyezés lehetőségét kizárjuk, más emberi tényezők is játszhatnak szerepet a rákok elterjedésében. Egy szakonyfalui lakos elmondása szerint a patak fölső részén, az erdészház fölötti forrásnál korábban szokott látni rákot (mostanra a forrás elapadt). Közel húsz évvel ezelőtt az erdészház fölötti halastó gátja átszakadt, rákokat is hozott le a víz, azóta –elmondása szerint– nem nagyon van rák a patakban. Egy    Hegyhátszentjakabon élő helyi lakos is beszámolt arról, hogy korábban ő is telepített folyami rákot a Vadása-tóból a Szentjakabi-patakba.
   A jelzőrák térhódítását gyakorlatilag lehetetlen megfékezni, de az őshonos fajok megóvása érdekében néhány dolgot meg kell tenni. Meg kell akadályozni az eddig még érintetlen vizekben (Zala vízrendszere) a rákpestis behurcolását (pl. haltelepítésekkel, horgász eszközökkel). Az egy centiméteres rák-ivadékot haltelepítés során szinte lehetetlen külön választani az ugyanilyen méretű halivadéktól. Ezért a haltelepítés csak olyan helyről történjen, ahol a víz mentes a jelzőráktól! Továbbra is fel kell hívni a horgászközösség, természetjárók és a lakosság figyelmét arra, hogy sem élő, sem holt rákot egyik vízből se szállítson, telepítsen át más vízbe!
   A rákpestis rajzóspórás kórokozója eszközökkel, tárgyakkal is terjedhet. Fontos ezért a horgászfelszerelés, különösen a hálók, szákok, a gumicsizma fertőtlenítése és alaposan kiszárítása lehetőleg tűző napfényen, hogy a kórokozó elpusztuljon. Aki teheti rézgálic- vagy híg hypo-oldatban fertőtlenítse felszerelését, miután a Rába vízrendszerén horgászott. Ez a tízlábú rákokat vizsgáló kutatókra, biológusokra is vonatkozik, nehogy pont ők legyenek a terjesztői a kórokozónak!
   Az őshonos rákjaink ugyan 2008 júliusától védetté váltak, ez azonban nem oldotta meg a megmaradásuk kérdését. Elszigetelt vizekben (akár mesterséges tóban) folyami rák tenyészeteket kell létrehozni, ahonnan később a megüresedett vizek újra benépesíthetők lesznek. Mindemellett tovább kell folytatni az őshonos fajok feltérképezését a Rába elszigetelt, kisebb vízfolyásaiban, továbbá a Duna vízrendszerében. (Említésre méltó, hogy a Murában már ismert a jelzőrák jelenléte Murarátkánál. Szekeres József a VITUKI biológus dolgozója 2008. szeptember végén Murarátka térségében fogott jelzőrákot. A Kerka pedig a Mura mellékfolyója!)