A vörös mókus (Sciurus vulgaris) aktivitása és a téli mókusfészkek Kőszeg város zöldövezetében

Illés Péter
9730 Kőszeg, Károlyi M. u. 1., e-mail: selliretep@freemail.hu

P. Illés: The activity and winter nests of Eurasian Red Squirrel in the greenbelt of Kőszeg
The survey of the Eurasian Red Squirrel was made from the 1 February 2009 to the 31th January 2010. The Red Squirrels  were observed during the whole year except December and showed the highest daily activity between 7 and 8 A.M. The author found 62 winter nests in Kőszeg.

   Az európai vagy közönséges vörös mókus (Sciurus vulgaris) gyermekkorunktól kezdve legtöbbünk kedvenc állatai közé tartozik. Aligha van olyan ember, akit ne nyűgözne le a fürgén szaladgáló, és a másik pillanatban már a fák lombkoronájában akrobataként ugráló kisemlős. A faj Eurázsia szerte elterjedt és szerencsére hazánkban is közönségesnek mondható. Munkámban a Kőszeg belterületén előforduló mókusok egyes napszakokban és az év során mutatott aktivitását vizsgáltam. A küllemükre, testméretükre és viselkedésükre vonatkozó adatokat is gyűjtöttem. Ehhez egy táblázatot küldtem a megfigyelőknek, amiben a megfigyelés időpontját, idejét, közelebbi helyét, a mókus szőrzetszínét, becsült testhosszát, viselkedésének rövid leírását valamint az időjárásra vonatkozó adatokat lehetett összegezni. A megfigyelések egy évre terjedtek ki 2009. február 1. és 2010. január 31. között. Barabás Krisztián, Barki Márta, Keszei Balázs, Kóródi Blanka, Dr. Markovics Tibor gyűjtött adatokat, amit ez úton is szeretnék megköszönni! Összesen 83 megfigyelés gyűlt össze – a saját adataimmal együtt.
    Az adatokból megállapítható, hogy a vörös mókus – december hónap kivételével – az év valamennyi időszakában megfigyelhető. (Nagyobb számú, ill. hosszabb időtartamú vizsgálatnál bizonyára decemberben is megfigyelhető lett volna.) A megfigyelések többsége a tavaszi időszakra (március-április) esik. A vörös mókus nem alszik mély téli álmot. A nagy hidegben ritkábban látható, de enyhébb, napsütéses téli napokon is feltűnhet, amint éppen élelmet keresgél. Igazán zord és hideg napokon (-5 0C alatt) nem volt megfigyelhető. Október és január között volt legkevésbé aktív. A mókus – a szakirodalom szerint – évente kétszer is ellik. Ezt a megfigyelések alátámasztják: négy esetben voltak kölykökre vonatkozó adatok, ebből három a tavaszi időszakban (március-április). Barki Márta a Chernel-kert egyik odújában március 15-én 3-4 kölyköt talált. Március 21-én már nyitva volt a kölykök szeme, és március végén már elhagyták az odút.
    Barabás Krisztián július végén kölyköket cipelő mókusszülőről számolt be a Nagy László Gyógypedagógiai Intézmény parkjából. A nyári időszakra eső mókusmegfigyelések alacsonyabb száma a lombosodás miatt a nehezebbé váló észleléssel is magyarázható. A mókusok igazi nappali rágcsálók. A nap során reggel 7 és 9 óra között valamint este 18 és 19 óra között voltak a legaktívabbak. A „legkorábban kelő mókust” 7 óra 4 perckor, a legkésőbbit 19 óra 30 perckor látták. (A megfigyelés természetesen csak akkor lenne reprezentatív, ha a megfigyelők a nap valamennyi időszakában azonos időt töltöttek volna megfigyeléssel.)
    A szőrzet színének megítélése hordoz szubjektivitást, amit tovább „nehezít” a téli és a nyári bunda különbözősége. A megfigyelésekben a vörös, vörösbarna, a barnásvörös, a barna, a sötétbarna és egy esetben a szürke szőrzetszín fordult elő. Az állatok szőrzetszíne meglehetősen változatosnak mutatkozott: a tavaszi-nyári időszakban világosabb (vörös, vörösbarna), ősztől koranyárig sötétebb (barna, sötétbarna) volt az állatok bundája. A megfigyelések szerint jelentős mókuspopuláció él a városon belül a nagyobb parkokban (Dr. Nagy László EGYMI parkja, Széchenyi Emlékpark, volt SZOT üdülő parkja, Jurisics Miklós Gimnázium parkja, volt Dreiszker-féle szanatórium kertje, Várpark). Az itt lévő öreg fák elegendő búvóhelyet és táplálékot nyújtanak a mókusok számára. Táplálékukat főként fenyőmagok, tölgyek makktermése és mogyoróbokrok nyújtják. Jellegzetes a mókusrágta toboz: a pikkelyleveleket a mag után kutatva lerágja, s csak a csupasz virágzati tengelyt hagyja meg. Egy esetben a nyári nagy melegben egy virágvázából ivó példányt is sikerült megfigyelnem. Gyakran keresi táplálékát a talajszinten. A megfigyelők a következő jellemző viselkedésformákat írták le: „a fűben keresgélt”, „a talajon mozgott, majd felfutott egy fára”, „a földön szaladt”, „fáról fára futott”, „fára szaladt fel”, „a fán kergetőztek”.

   Amikor észreveszi, hogy figyelik, igyekszik a fa ellentétes oldalán, onnan néha kikémlelve felszaladni a törzsön, majd a lombkoronában fáról-fára nagy ugrásokkal kereket oldani. Jellegzetes az állat „figyelő póza”. Ilyenkor a fa törzsén mozdulatlanná merevedik, kissé eltartja magát a fától, izgalmában néha csettintget, vagy füttyent. A legérdekesebb eset az volt, amikor egy nőstény négy, alig 5-6 centiméteres rózsaszín, csupasz kölykét egyenként menekítette át a szájában a Szent Imre herceg utcában lévő fáról, egy a Várkör és a Hunyadi utca sarkán lévő kert tuja bokrának rejtekébe. A szülő minden esetben ugyanazon az útvonalon közlekedett, fától-fáig, a fák törzsét épp hogy csak érintette, még a parkoló autók alatt, előtt is elszaladt.

Mókus-megfigyelések és mókusfészkek helye Kőszegen (2009.)

   A mókus a közhiedelemmel ellentétben nem alszik valódi téli álmot, de a télre magas fák lombkoronájában „fészket” készít, vagy fák odvában húzza meg magát a zordabb időjárás esetén. Minthogy az mókuslakta odút jóval nehezebb megtalálni, mint a fészküket (két esetben láttam odúba közlekedő állatot), így a téli időszakban mókusfészkeket kerestem Kőszeg belterületén. Ezt a szarka fészkéhez hasonló, de minden irányból zárt, 30-40 cm átmérőjű rejtekhelyet magasabb fák ágvilláiba készíti. A legalacsonyabban elhelyezkedő fészek 6 m, a legmagasabban lévő 25-30 m magasan, de átlagosan 15 méteres becsült magasságban helyezkedtek el. A jellegzetes parkfa fajok szinte mindegyikére épített. Ehhez kívül vékonyabb ágakat használ, belsejét finomabb fűszálakkal, levelekkel béleli. Összesen 61 ilyen mókusfészket találtam, közülük 33-at ítéltem „valószínű lakottnak”, 8 volt „kérdéses”. A fészek lakottságát csak valószínűsíteni lehet; amennyiben kellően tömör, alkalmas méretű volt, s nem lehetett azon átlátni, „lakottnak” ítéltem meg azt. A mókuspopuláció egyedszámáról nem ad ugyan pontos tájékoztatást a mókusfészkek száma (vannak odút használók is), de a fészkek évről-évre történő megszámolásával az állományváltozásról képet kaphatunk.
    Az esetleírásokból kiderül, hogy a városi mókusok gyakran keresztezik az autók útját, s nem egyszer ez a vesztük: 6 esetben volt olyan példány, amit gépjármű ütött el. Úgy tűnik, ez a legfenyegetőbb veszély a városban élő vörös mókusra. Az állat természetes ellensége, a nyuszt és a héja mellett a házi macska is jelenthet veszélyt számára (volt olyan mókus, amit macska fogott meg). A vörös mókus számára legnagyobb veszedelmet, az Anglián kívül már Észak-Olaszországban is terjeszkedő amerikai szürke mókus (Sciurus caroliensis) jelenti. Szerencsénkre ez egyelőre csak távolabbi – bár megállíthatatlannak tűnő – veszélyt jelent. A vörös mókus nemzetközileg és hazánkban is védett. Természetvédelmi értéke 10 000 Ft. A városi mókusok megóvása érdekében a parkok öreg fái, az idős lucfenyők, tölgyek, diófák, mogyoróbokrok meghagyásával tehetünk a legtöbbet.